Tûznél ülök, s elgondolom,
mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
nyári gyep szõnyegén;

aranyleveles õszöket
dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.

Tûznél ülök, s elgondolom,
milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
nem látom már tavaszát.

Mert annyi minden van ma is,
mit nem láttam soha,
minden ligetnek más zöld színt
hoz az új év tavasza.

Tûznél ülök, s elgondolom,
hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket
már mások látnak itt.

De míg ülök, s elgondolok
sok hajdan-volt idõt,
visszatérõk halk neszeit
várom ajtóm elõtt.

Eredeti

I sit beside the fire and think
of all that I have seen,
of meadow-flowers and butterflies
in summers that have been;

Of yellow leaves and gossamer
in autumns that there were,
with morning mist and silver sun
and wind upon my hair.

I sit beside the fire and think
of how the world will be
when winter comes without a spring
that I shall ever see.

For still there are so many things
that I have never seen:
in every wood in every spring
there is a different green.

I sit beside the fire and think
of people long ago,
and people who will see a world
that I shall never know.

But all the while I sit and think
of times there were before,
I listen for returning feet
and voices at the door.