Elmissa nem hitt a szemének. Most tényleg az ő együgyű húgocskája áll előtte? Nem… ez nem lehet igaz! Biztos elaludt a fotelban, és most egy lidérces álom gyötri. Csípjen meg valaki!

Mintha a fiatalabbik Shadow lány meghallotta volna nővére gondolatát, egy erőset csípett nővére vállába.

A temető úrnője ekkor rájött, hogy ez nem egy álom, és aki előtte állt nem más, mint Beatrix Eolin Shadow, a 2. szülött lány a családban.

-         Hát nem is örülsz nekem? –Beatrix hangjából kihallatszódik a csalódottság.

-         Mit keresel itt? –kérdezte Elmissa.

-         Hát már ok nélkül se látogathatlak meg?

-         Nem… neked mindig van valami okod, hogy felkeress engem. Soha nem szívleltük egymást, és ne is várd, hogy azt higgyem, hogy csak úgy meg akarsz látogatni. Szóval vagy kinyögöd, miért vagy itt, vagy távozhatsz!

-         Hát tudod…

-         Jó, akkor menjünk be.

A két nő lassan elindult be Elmissa rezidenciájába. A borostyánnal befuttatott kastély nyáron igazán szép látványt nyújtott, de most így október táján nem nyerte el azt a hatást. Igazi szellemkastélynak beillő volt. Néha az embernek az az érzése támadt, hogy valaki tényleg ott van, és figyeli őt.

Mikor beérnek, egyre beljebb mennek a nappaliba. Elmissa gyorsan körbenézett, majd odasétált a nappaliban lévő kandallóhoz. A fekete márványból készült kandallóra különféle pókok voltak belevésve. Elmissa az egyik, kidomborodó pók képet megsimogatta, és akkor Beatrix számára kissé érdekes dolog történt: a kandallóval szemben lévő, már jól ismert kakukkos óra kis ajtaja kitárult, és Xerxész villámgyorsan csapódott ki belőle. Anakonda testével Beatrix köré csavarodott, és a padló felé emelte a lányt.

-         Mit csinálsz Elmissa? –tört ki a levegőben rugkapáló lány.

-         Semmi baj, nyugi…

-         Te csak ne nyugtatgass, te álnok…

-         Folytasd csak, folytasd! Ezzel csak fényezel engem, és
eléred, hogy Xerxész egyre jobban szorítson.

-         Semmit se változtál… de most miért?

-         Mit miért? Tudni akarom, hogy miért vagy itt, és ha nem
tudom belőled szép szóval kiszedni, kiszedem belőled erőszakkal.

Xerxész? –kérdezte negédes hangon, de mielőtt még folytathatták
volna a szorító próbát, hirtelen érdekes hangokra figyelnek fel.

-         Hozd a vendégünket. –intézi szavait az idősebbik nővér a
hüllőhöz, majd elindul a kijárat felé, és kilép az ajtón.

A kastélyt elrejtő pajzsot az idősebbik Shadow-lány
számára ismeretlen férfi ütlegelte egy kardal. Lassan a kígyó, és

Beatrix is kiértek az udvarra, és mikor a lány meglátta a férfit,
megfagyott ereiben a vér.

-         Ő az…

-         Ki ő? –kérdezte fennhangon Elmissa.

De  Beatrix nem mondott semmit, csak remegett, és ficánkolt, megpróbált kiszabadulni Xerxész szorításából. A férfi kardjával tovább vagdosta a pajzsot, semmi sikerrel.

-         Abbahagyná? Nem ér el vele semmit. –kiáltott Elmissa a férfihoz.

-         Bocsásson meg nekem asszonyom, de inkább nem tenném. –jött a válasz.

-         Rendben… -majd előrántotta köpenye alól pálcáját, és a férfira szegezte. – Hagyja abba most, vagy kénytelen leszek használni… -de nem tudta befejezni a mondatot, Beatrix rontott előre, kezében pálcájával, a férfira irányította és hangosan –e szavakat kiáltotta: - Capitulatus! –a férfi hatalmas repülésbe kezdett, majd nekirepült egy, a földből kiálló sírkőmaradványnak. A két nő merten nézett a férfi testére, majd Elmissa lassan odasétált az idegenhez, hogy megnézze a pulzusát, de meg se kellett néznie, mert észrevette, a test körül vér pettyezi a füvet.

-         Megölted. –jelentette ki Elmissa.

-         Hogy mi? –ijedezett Beatrix.

-         Jól hallottad. Megölted. –és elkezdte átkutatni az alak ruháit, mikor érdekes felfedezést tett: a férfi csuklójára egy érdekes szörny feje volt rátetoválva, alatta egy V betű. – A Vadászok… -motyogta, majd dühösen húga felé fordult. – Te a nyakamra hoztad a Vadászokat?

-         Én, én…

-         Jó, majd bent folytatjuk. –mondta Elmissa, megragadta Beatrix karját, és berángatta a kastélyba.