Mikor visszaérkeztek a kastélyba, Beatrix berohant a konyhába, és jeges vízzel lemosta a verejtéket arcáról, és kezéről. Minden ízben remegett, kissé sokkos állapotban volt. Nem tudta felfogni, hogy megölte a férfit. De hát… önvédelem volt!

-         Kedves húgom, most már elárulhatnád, miért vagy itt, és hogy mi a frászt keresett itt egy vadász. Tudni akarom. Soha nem találtak volna ide, ha te a nyakamra nem hozol egyet. És ahol egy van, ott több is van. Mit keresnek ezek itt? –hallatszott a kérdés a háta mögül.

-         De én nem akarom, hogy te is belekeveredj… így is, megöltem egy embert… megöltem… -és zokogásban tört ki. Pár percig ez így ment, amíg meg nem hallotta, hogy nővérkéje valamin jóízűen kuncog. Mikor felnézett meglátta Elmissa nagyon vigyorgó arcát, ahogy őt nézi.

-         Te meg min röhögsz? –kérdezte nyűgösen.

-         Ennyire kibukni azon, hogy megöltél valakit… különben is véletlen volt. Mikor én először gyilkoltam, nem voltam ennyire… depis.

-         Te más vagy! Nekem van érző lelkem, veled ellentétben!

-         Ohh… most épp az én nem létező lelki világomba tapostál. –vigyorgott továbbra is, majd megsimogatta a konyhába belibbenő Xerxész fejét, majd újra komolyra fordította a szót, és megkérdezte: - Tehát, most magyarázd el nekem, mit keresett itt ez a pasi, és mit akar tőled?

-         Hát tudod… az úgy volt, hogy…

-         Hogy?

-         Egy ideje itt élek Pesten, és teljen nyugodt életem volt, együtt éltem egy férfivel, és minden rendben volt, addig a napig, mikor egy este ez a férfi berontott a házba, és… megölte a barátomat. Megakart menteni, nem tudta, hogy engem nem olyan könnyű megölni. Elém ugrott, mikor az a te általad vadásznak nevezett alak kimondta a halálos átkot. Nem volt időm megsiratni, gyorsan kiugrottam az ablakon, felültem Mazun hátára, és gyors vágtával elhagytuk a helyet, a felhők közé szálltunk, közben persze láthatatlanná tettem magunkat, de a vadászt nem tudtam lerázni. Aztán megtudtam, hogy itt vagy, ezért úgy gondoltam, eljövök hozzád, és segítséget kérek. –itt befejezte a beszámolót. Látszott Beatrixon, hogy nincs a legjobb formájában, még mindig meg volt döbbenve, hogy megölte a férfit, de egyfajta elégedettséget is érzett.

-         Értem. De miért pont hozzám jöttél? Van elég bajom nélküled is…

-         Te voltál a legközelebb! Meg te sokkal jobban tudsz varázsolni, mint bármelyikünk a városból, és tudom, hogy azok, akik engem kergetnek, varázslók. Nem a halálfalók, azoknak velünk nincs semmi bajuk, csak na szóljunk bele az ügyeikbe, és ha bele is szólunk, akkor legyünk az ő pártjukon. Na mindegy, nem ez a lényeg. Tudom, hogy valami miatt meg akart engem ölni az a férfi, máig nem tudom miért. És azt hiszem, ezt már soha nem fogjuk megtudni. De talán azért mert…

-         Tudom! Nem kell felvilágosítást tartani, tudom mik vagyunk. –Elmissa, és Beatrix leültek a konyhában levő üvegasztalhoz, amin rögtön kis poharak jelentek meg, mind a kettőben ital. Elmissa egy hajtásra megitta az alkohol tartalmú italt, aztán húgocskája felé fordult. – Történt valami érdekes otthon?

-         Peter újra megházasodott.

-         Gondolhattam volna… nem bírja nők nélkül. Hány éves a hölgyike?

-         Azt hiszem, olyan huszonöt körül járhat.

-         Peter mindig is szerette a friss húst. –Hm, mennyi ideig lesznek együtt? Talán húsz év? Ötven? Peternek ha nagyon nagy szerencséje van, akkor nyolcvan, de annyi nem lesz. Akármennyire is meg akarja majd a nő életét hosszabbítani, nem fog neki sikerülni. –Gondolta magában Elmissa, és előre elkönyvelte magában, hogy olyan ötven évet.

-         És… te hogy kerültél ide?

-         Ez egy hosszú történet, és most semmi kedvem sincsen a mesélgetéshez, késő van. Megmutatom, hol aludhatsz. –a két nő, és az órakígyó elindultak fel az emeletre, ahol a hosszú folyosó helyezkedett el. Elmissa a lépcső mellett balra elhelyezkedő szobát választotta húgának, mert tudta, hogy Bea ott semmiben se tehet kárt.

A szobában egy íróasztal, egy franciaágy, egy nagy szekrény, és egy lépcsősor volt, ami a szoba feletti erkélyre vezetett. Volt egy ajtó, ami mögött egy külön fürdőszoba volt, és egy hónapra elegendő fürdősó. Elmissa tudta, hogy Beatrix imádja az ilyeneket, igaz, maga soha se volt oda az ilyen dolgokért.

-         Na, rendezkedj be, aztán jóéjszakát. –fejezte be a társalgást Elmissa, és Xerxész társaságában felment a szobájába, ahol még sokáig gondolkozott azon, hogy miért üldözhetik a Shadow lányt a vadászok. De mivel nem kapott választ kérdéseire, úgy gondolta, talán álmai megadják neki a feleletet, ezért bedőlt ágyába, még egy ideig nézett maga elé, aztán elaludt.

!!!

Pár kilométerrel arrébb állt egy házakkal övezet domb, melynek tetején egy hatalmas, három emeletes ház állt. Akik a környékén laktak, mind úgy tudták, hogy ott egy kis család lakik.

Tényleg így volt, de a család csak a pincében lakhatott, a ház többi részét a Vadászok főhadiszállásául szolgált. A családot ártalmatlanították, vagyis kis memória átalakítás segítségével soha nem beszéltek arról, ami a házban folyik.

Ecseti Alfréd a magyarországi Vadászok vezetője. Ez a szövetség azért alakult, hogy megölje, a számukra nem kívánatos egyedeket.

Nemrégiben, egy angol kémük, Ben Evans Magyarországra utazott, egy ilyen személyt megtalálni, de hirtelen a kapcsolat megszakadt vele.

Alfréd tudta, hogy valami történt a kémmel.

-         Uram, Ben még mindig nem adott választ! –jelentette be az egyik alkalmazott.

-           Akkor tehát nincs más választásunk. Meg kell keresnünk azt a személyt, akit Evans kergetett, és magunknak kell végeznünk vele. –mondta Alfréd, és nekilátott megírni a haditervet.