Magosvári csata
  

Magyarul:

Hallottuk, kürt harsant a hegyek közt,
Dél-királyságon kardok villogtak.
Paripák porzottak Kövesföldnek,
Hajnali szélben. Háborút szítottak.
Théoden hullt, a hatalmas Theng-fi,
Arany csarnoka, zöld legelője,
Észak égboltja nem látta többé,
seregek urát. Harding és Guthláf,
Dúnhere s Déorwine, daliás Grimbold,
Herefara s Herubrand, Horn és Fastred
vívott s veszett távoli tájon:
Magosvár halmain, hevernek a mélyben,
szövetséges gondori urakkal.
Híres Hirluin a tengerparti hegyekhez,
Vénséges Forlong a virágos völgyekbe,
Arnachbam földjére sose tért vissza
dicsőn, se az írdatlan íjászok,
Derufin s Duilin, éj-vad vizeikhez,
Morthond hegy-árnyas, hűs tavához.
Hajnali halál s esti elmúlás
irtott urat, népet. Álmuk alusszák
Gondor füve alatt, a Nagy Folyónál.
Könny-szürkék most, enyésző ezüst mind,
rőten rohant a hab itt, vadul zúgva:
vérvörös víz lángolt napszálltakor;
hegyek jelzőtüzekként hamvadtak az éjbe;
rőt harmat hullt Rammas Echorra.

Angolul:

We heard of the horns in the hills ringing,
the swords shining in the South-kingdom.
Steeds went striding to the Stoningland
as wind in the morning. War was kindled.
There Théoden fell, Thengling mighty,
to his golden halls and green pastures
in the Northern fields never returning,
high lord of the host. Harding and Guthláf,
Dúnhere and Déorwine, doughty Grimbold,
Herefaraand Herubrand, Horn and Fastred,
fought and fell there in a fallo country:
in the Mounds of Mundburg under mould they lie
with their league-fellows, lords of Gondor.
Neither Hirluin the Fair to the hills by the sea,
nor Forlong the old the flowering vales
ever, to Arnach, to his own country
returned in triumph; nor the tall bowman,
Derfuin and Duilin, to their dark waters,
meres of Morthond under mountains-shadows.
Death in the morning and at day's ending
lords took and lowly. Long now they sleep
under glass in Gondor by the Great River.
Grey now as tears, gleaming silver,
red then it rolled, roaring water:
foam dyed with blood flamed at sunset;
as beacons mountains burned at evening;
red fell the daw in Rammas Echor.