Théoden lovaglása
  

Dunharg-éjből komor reggel

Thengel fia lovagolt lovaggal

s kapitánnyal: Edorashoz, Lovasvég

ősi, köd-övezte csarnokába;

arany gerendákat árny göngyölt.

Búcsúzott szabad népétől,

tűzhelytől, trónszéktől termektől,

hol hosszan dőzsölt, fény fogytáig.

Messze lovagolt a király, félelmet

hagyva, végzetet várva, hübéresküt

tartva, töretlen-híven teljesítve.

Ellovagolt Théoden. Öt éjt s nap

keletnek egyre előre, az éorlfi,

Foldén, Fenmarkon, Firienfáson át fut

hatezer dárda tart Sunlendingnek,

megy Magosvárhoz, Mindolluin alatt;

Dél-királyság Tengerúr-fészkét

ellenség fojtja, tűz körben rontja.

Viszi őket a végzet. Lovat s lovast,

sereget sötétség nyel; porverő paták

csenddé csitulnak; dalokban így dicsők.